A
10 éves Ad Libitumról ünnepi hangverseny után
10 éves jubileumi eseményen
méltató szavakat illik ejteni.
10 éves az Ad Libitum (Kamara) Kórus.
Feltételezhető,
hogy 1991-ben olyan erejűvé vált már az elhatározás az akkor már rengetegnek
mondható Kővári Andrea tanítványban, hogy nem lehetett tovább ellenállni
a kórusalapító szándéknak. Kórus kellett, mert nem lehetett nem folytatni
azt, ami a III. Béla Gimnázium kórusában elindult: rendkívül alaposan
átgondolt sokféle, nehéz műnek az egységes, könnyed megszólaltatását
immár iskolai kereteken túl is vállalnia kellett a karvezetőnek.
Lett
kórus. Az óvatosság jeleként elnevezésében "kamara". Rövid idő után
már magyarázkodni kellett: ez tulajdonképpen kamarakórus, csak nagy.
Fricskának tűnt az elnevezés a kívülálló számára a másoktól megszokott
sok komoly név mellett. Ad libitum (=tetszés szerint) ars poeticanak
jó, de névnek? Vegyes volt az elnevezés fogadtatása. Addig, amíg nem
vált láthatóvá és hallhatóvá a kórus. A látvány a tetszés szerintiséget
mutatta. Amit hallani lehetett, az már nem. Pontosabban az is: Andrea
tetszése szerintit. Ez a tetszés a kórusévá is vált. Meg a közönségé
is lett. Meg a zsűriké is.
Kevés művészettel foglalkozó együttesnek adatik
meg, hogy úgy robbanjon az élvonalba, ahogy ezt tette az Ad Libitum.
Első minősítésen Hangversenykórus kategóriába kerülni: ritka dolog.
Első komoly nemzetközi kórusversenyen II. helyet szerezni (Cantonigros)
- keveseknek adatik meg. A legjobbakat felvonultató budapesti kórusverseny
rendkívül rangos, külföldi szakértőkből is álló zsűrije révén kategóriagyöztesnek
lenni: nagy élmény. A Bartók Rádió szezonzáró hangversenyén élőben
állni a zenében járatos, műértő közönség elé: nagy megtiszteltetés
és felelősség.
A fentiek jogos büszkeséggel tölthették el a kórus
tagjait, s adhattak önbizalmat bármely mű megszólaltatásához. A fentiek
részei a 10 évnek. Nagyobb része viszont az a 114 fellépés, amelyet
a kórus vállalt és teljesített. Országon belül sok helyen ismerősként
köszönthetik az Ad Libitumot, de vannak rájuk szívesen emlékező barátaik
Spanyolországban, Franciaországban, Marosvásárhelyen is, a nemzetközi
kórushangversenyeken való részvétel révén pedig a világ nagyon sok
részén, Afrikától Dél-Amerikáig.
A mostani, jubileumi
hangverseny adta, amit ígért. Megjelentek művek, amelyek korábbi
fellépések hangulatát, sikerét is képesek voltak felidézni. Közöttük
megszólaltak újak is. A műsor egészében is Ad Libitumos volt. (Kisbetűsen
is.) A zeneirodalom szinte minden jelentős területét bejáró műsorválasztás,
a korhű gondolkodást tükröző megszólaltatás, a legatok, staccatok,
tenutok sokfélesége, az értelmezés fegyelmezettsége, ugyanakkor
az egyéni elgondolás mértéktartó érvényre juttatása mind hozzájárultak
az este nagy sikeréhez. Leírni is rendkívül jó érzés: a közönség
zsúfolásig megtöltötte a termet. 500-nál többen élvezték a kórusmuzsikát,
s több alkalommal vastaps jelezte a hallgatók véleményét. Szóban
is elhangzottak a hovatartozást is jelentő, jelző köszöntők. Kórus
és közönsége megtudhatta, hogy Baja város tud a kórusáról és tesz
is érte (közlő Széll Péter polgármester), vállalja az Ad Libitum
Bács-Kiskun megye (Imre Károly, a Megyei Közművelődési Intézet igazgatója
szólt), s a KÓTA is díszoklevéllel ismerte el a kórusban folyó szakmai
munkát (átadta a város díszpolgára, Lukin László). A közönség és
a kórus baráti köre nevében Sipos János, a III. Béla Gimnázium igazgatója
a kórusvezetőnek, Pethőné Kővári Andreának adott át tiszteletet,
köszönetet, szeretetet, elismerést kifejezni akaró virágkosarat.
Játékból merült fel a kérdés: mekkorának kellene lennie annak a
virágkosárnak, amely Andrea érdemeihez méltónak tekinthető. Nem
ennyi: sokkal több virág kellene ahhoz. Mert amit Andrea a kórusaival
tesz, abból kitetszik: rendkívüli képességekkel megáldatott. Tudja,
amit tudnia kell, érti, ami értendő, s érzi azt, amiért a zene egyáltalán
lett. És képes arra, hogy ami benne lakozik érték, a körülötte lévők
számára is meghallható legyen. Nagy értéke a városnak Andrea. Adassék
meg, hogy sokáig az maradjon!
Eddig ritkán került említésre Pethő Attila tanár
úr neve. Abban, hogy az Ad Libitum Kórus egyesületként létezik,
neki nagyok az érdemei. Az egyesület elnökeként sok teendőjét úgy
látja el, hogy az eredmény természetesnek tűnik. A kórus van, a
kórus él, sőt, jól van és szépen él. Tanár úr szakmai felkészültsége
emellett megengedi, hogy a zongora mellé üljön, vagy a kórus elé
álljon, esetleg szakmai véleményt mondjon.
Jó az ilyen elnök.
2001. november 24-én az Ad Libitum Kórus a gyakorlóiskolában
megünnepelte, hogy 10 éve alakult.
A méltató szavaknak
itt vége.
Megérdemlik, hogy valamikor
meghallhassák a méltó szót is.
Dr. Cseh Béla
|