Az Ad Libitum kórus 10 éves jubileumi hangversenye

2001. november 24. szombat, 18.00 óra
Eötvös József Főiskola Gyakorló Általános Iskola sportcsarnoka

 

Délután négy órakor már gyülekeznek a kórus egykori és jelenlegi tagjai. Örömteli találkozások a régen látottakkal. Az iskola aulájában kiállított dokumentumokat, de még inkább a fotókat kíváncsi tekintetek vizsgálják. Hamarosan felsorakoznak a közös éneklést vállalók a sportcsarnokban felállított dobogón. Hetvenen vagyunk, régiek, mostaniak a legnagyobb egyetértésben. Van, aki Németországból autózott haza azért, hogy beálljon az énekkarba, van aki Zalaegerszegről, van aki Budapestről. Most még csak próbálunk, a csarnokban a széksorok üresek. Este zsúfolásig teltek. A rendezők pótszékeket hordanak be. Ötszáznál is többen jöttek el, hogy együtt ünnepeljenek a tizedik születésnapját ünnepelő Ad Libitummal. A bevonuló kórust felállva tapsoló közönség fogadja. Innentől az est minden perce varázslatos hangulatú. Amint egyik kórustagunk mondta: csak megélni lehetett, megörökíteni nem. Köszöntők, virágok, tapsok, és persze tíz év kedvenc kórusművei. Koncert után folytatódik a találkozó: vacsora, majd a kórus tagjaiból alakult zenekar koncertje. És persze beszélgetés, beszélgetés - a legkitartóbbakkal hajnalig.

Nem szeretném a jubiláló kórust magam méltatni, hiszen "belülről" tenném, elfogultan. Inkább Dr. Cseh Béla igazgató úr sorait teszem közzé, aki persze ugyancsak elfogult, hiszen régóta figyelemmel kíséri munkánkat, és gyakran nyújt számunkra segítséget - mint most is, a koncert helyszínének biztosításával és a pazar szervezéssel.

Pethő Attila

Néhány fénykép a koncertről:
(A fotókat Dr. Égi Endre barátunk készítette.)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

 

A 10 éves Ad Libitumról ünnepi hangverseny után

10 éves jubileumi eseményen méltató szavakat illik ejteni.
10 éves az Ad Libitum (Kamara) Kórus.

Feltételezhető, hogy 1991-ben olyan erejűvé vált már az elhatározás az akkor már rengetegnek mondható Kővári Andrea tanítványban, hogy nem lehetett tovább ellenállni a kórusalapító szándéknak. Kórus kellett, mert nem lehetett nem folytatni azt, ami a III. Béla Gimnázium kórusában elindult: rendkívül alaposan átgondolt sokféle, nehéz műnek az egységes, könnyed megszólaltatását immár iskolai kereteken túl is vállalnia kellett a karvezetőnek.
Lett kórus. Az óvatosság jeleként elnevezésében "kamara". Rövid idő után már magyarázkodni kellett: ez tulajdonképpen kamarakórus, csak nagy. Fricskának tűnt az elnevezés a kívülálló számára a másoktól megszokott sok komoly név mellett. Ad libitum (=tetszés szerint) ars poeticanak jó, de névnek? Vegyes volt az elnevezés fogadtatása. Addig, amíg nem vált láthatóvá és hallhatóvá a kórus. A látvány a tetszés szerintiséget mutatta. Amit hallani lehetett, az már nem. Pontosabban az is: Andrea tetszése szerintit. Ez a tetszés a kórusévá is vált. Meg a közönségé is lett. Meg a zsűriké is.
Kevés művészettel foglalkozó együttesnek adatik meg, hogy úgy robbanjon az élvonalba, ahogy ezt tette az Ad Libitum. Első minősítésen Hangversenykórus kategóriába kerülni: ritka dolog. Első komoly nemzetközi kórusversenyen II. helyet szerezni (Cantonigros) - keveseknek adatik meg. A legjobbakat felvonultató budapesti kórusverseny rendkívül rangos, külföldi szakértőkből is álló zsűrije révén kategóriagyöztesnek lenni: nagy élmény. A Bartók Rádió szezonzáró hangversenyén élőben állni a zenében járatos, műértő közönség elé: nagy megtiszteltetés és felelősség.
A fentiek jogos büszkeséggel tölthették el a kórus tagjait, s adhattak önbizalmat bármely mű megszólaltatásához. A fentiek részei a 10 évnek. Nagyobb része viszont az a 114 fellépés, amelyet a kórus vállalt és teljesített. Országon belül sok helyen ismerősként köszönthetik az Ad Libitumot, de vannak rájuk szívesen emlékező barátaik Spanyolországban, Franciaországban, Marosvásárhelyen is, a nemzetközi kórushangversenyeken való részvétel révén pedig a világ nagyon sok részén, Afrikától Dél-Amerikáig.

A mostani, jubileumi hangverseny adta, amit ígért. Megjelentek művek, amelyek korábbi fellépések hangulatát, sikerét is képesek voltak felidézni. Közöttük megszólaltak újak is. A műsor egészében is Ad Libitumos volt. (Kisbetűsen is.) A zeneirodalom szinte minden jelentős területét bejáró műsorválasztás, a korhű gondolkodást tükröző megszólaltatás, a legatok, staccatok, tenutok sokfélesége, az értelmezés fegyelmezettsége, ugyanakkor az egyéni elgondolás mértéktartó érvényre juttatása mind hozzájárultak az este nagy sikeréhez. Leírni is rendkívül jó érzés: a közönség zsúfolásig megtöltötte a termet. 500-nál többen élvezték a kórusmuzsikát, s több alkalommal vastaps jelezte a hallgatók véleményét. Szóban is elhangzottak a hovatartozást is jelentő, jelző köszöntők. Kórus és közönsége megtudhatta, hogy Baja város tud a kórusáról és tesz is érte (közlő Széll Péter polgármester), vállalja az Ad Libitum Bács-Kiskun megye (Imre Károly, a Megyei Közművelődési Intézet igazgatója szólt), s a KÓTA is díszoklevéllel ismerte el a kórusban folyó szakmai munkát (átadta a város díszpolgára, Lukin László). A közönség és a kórus baráti köre nevében Sipos János, a III. Béla Gimnázium igazgatója a kórusvezetőnek, Pethőné Kővári Andreának adott át tiszteletet, köszönetet, szeretetet, elismerést kifejezni akaró virágkosarat. Játékból merült fel a kérdés: mekkorának kellene lennie annak a virágkosárnak, amely Andrea érdemeihez méltónak tekinthető. Nem ennyi: sokkal több virág kellene ahhoz. Mert amit Andrea a kórusaival tesz, abból kitetszik: rendkívüli képességekkel megáldatott. Tudja, amit tudnia kell, érti, ami értendő, s érzi azt, amiért a zene egyáltalán lett. És képes arra, hogy ami benne lakozik érték, a körülötte lévők számára is meghallható legyen. Nagy értéke a városnak Andrea. Adassék meg, hogy sokáig az maradjon!
Eddig ritkán került említésre Pethő Attila tanár úr neve. Abban, hogy az Ad Libitum Kórus egyesületként létezik, neki nagyok az érdemei. Az egyesület elnökeként sok teendőjét úgy látja el, hogy az eredmény természetesnek tűnik. A kórus van, a kórus él, sőt, jól van és szépen él. Tanár úr szakmai felkészültsége emellett megengedi, hogy a zongora mellé üljön, vagy a kórus elé álljon, esetleg szakmai véleményt mondjon.
Jó az ilyen elnök.
2001. november 24-én az Ad Libitum Kórus a gyakorlóiskolában megünnepelte, hogy 10 éve alakult.

A méltató szavaknak itt vége.

Megérdemlik, hogy valamikor meghallhassák a méltó szót is.

 

Dr. Cseh Béla