Beszámoló a kórusversenyről

(1999. 07. 15-18. Cantonigros, Spanyolország)

Július 13-án indult Spanyolországba Pethőné Kővári Andrea vezetésével a bajai Ad Libitum Kórus, ahol részt vettünk a XVII. Nemzetközi Kórusversenyen Cantonigrosban. Ez a Barcelonától kb. 100 km-re északra található falucska jószerivel rajta sincs a térképeken, mégis 26 ország 40 együttese érkezett ide, hogy összemérjék tudásukat a különböző kategóriákban. Jöttek Kínából, Venezuelából, Argentínából, Kenyából és az USÁ-ból éppúgy, mint Európából (norvégok, lengyelek, litvánok, oroszok, csehek, finnek, belgák, és mások). Magyarországot három együttes képviselte, az Ad Libitumon kívül egy budapesti vegyeskar és egy miskolci gyerekkórus.

Első hallásra számunkra is furcsának tűnt, hogy egy ilyen nemzetközi versenyt a falu melletti füves térségen felállított óriási méretű sátorban rendeznek meg, de aztán a saját tapasztalataink meggyőztek arról, hogy így is lehet. Az 1000 személy befogadására alkalmas sátorban igazi színpad, és énekesnek, hallgatónak egyaránt kedvező akusztika fogadott bennünket. Egy másik, ugyancsak méretes sátorban oldották meg a résztvevők étkeztetését. Kisebb sátrakban működött a büfé, az információs pult, és sátrakban lehetett próbálni is. A pénzügyi problémák megoldására az egyik spanyol bank buszba szerelt mozgó bankfiókot telepített a helyszínre pénzváltóval, bankautomatával. Nem hiányoztak a kártyával és érmével egyaránt működő telefonok sem. A "táborhoz” tartozó páratlan kilátás (a látóhatárt körben változatos formájú hegyek zárták) pedig leírhatatlan.

Miután Cantonigros valóban parányi, a szállás a környező falvakban volt, részint családoknál, részint pedig intézményeknél. Mi egy kb. 40 kilométerre fekvő falucska iskolájának tantermeiben kaptunk éjszakai nyugvóhelyet.

A versenyt öt kategóriában hirdették meg: négyet a kórusoknak (vegyeskarok, nőikarok, gyerekkarok, folklór kategória), egyet pedig néptánc csoportoknak. Mi három kategóriában indultunk. Elsőként a megérkezésünk másnapján, 16-án, pénteken délelőtt álltunk színpadra a vegyeskarok 14 kórust felvonultató mezőnyében (a sorsolás szeszélye folytán valóban “elsőként”). Kitűnő norvég, venezuelai, lengyel, argentín, litván, bolgár, cseh, szlovák énekkarok között a hatodik helyet szereztük meg. VEGYESKAR-KATEGÓRIA

Ugyanaznap délután a lányok énekeltek a nőikarok kategóriájában. Itt 10 együttes versengett: norvégok, finnek, lengyelek, belgák, bolgárok, litvánok, és nem utolsó sorban a Szentpétervári Rádió és Televízió Gyermekkara. Ebben a mezőnyben értük el a legnagyobb sikert: második helyet szereztünk, mindössze egy ponttal elmaradva az első helyezett norvégektől, magunk mögé utasítva viszont (három ponttal) a szentpéterváriakat. NŐIKAR-KATEGÓRIA

(A péntek éjszaka a fentiek következtében - érthetően - rövidre sikeredett.)

Szombaton délelőtt ismét versenyeztünk, ezúttal a folklór kategóriában. Két magyar népdalfeldolgozás szerepelt a programunkon. A zsűri minden bizonnyal igen nehéz helyzetben lehetett, hiszen a maga nemében valamennyi produkció kitűnő volt. Talán nincs is egységes mérce, amellyel a kenyaiak vérpezsdítő muzsikálása, a norvégok kifinomult éneklése vagy éppen a mi előadásunk reálisan összemérhető lenne. Végeredményben a 21 kórust felvonultató kategóriában a nyolcadik helyen végeztünk. FOLKLÓR-KATEGÓRIA

Ezzel azonban még nem ért véget a fellépések sora. A verseny programjában esténként monstre koncerteken mutatkoztak be a résztvevő együttesek. A mi műsorunkra szombat éjjel fél tizenegy tájban került sor. Ezt követően a szálláshelyünkre utaztunk, ahol a főtéren már türelmesen vártak ránk a falu lakói. Megérkeztünkkor (éjfél!) közös éneklésbe kezdtünk – ők katalán népdalokat énekeltek, természetesen gitár kísérettel, mi magyar népdalfeldolgozásokkal és spirituálékkal viszonoztuk azokat, majd rövid protokoll után máris egymás néptáncait tanultuk. (Egyre inkább úgy tűnt, hogy errefelé mindig rövidek az éjszakák.)

A vasárnap végre izgalmak nélkül telt. Városnézés (és persze éneklés) a közeli Vic óvárosában, a gyermekkari kategória mezőnyének meghallgatása (ahol harmadik lett a miskolci kórus!), túra egy vízeséshez (amely a képeslapokon gyönyörű, a valóságban azonban a szárazság miatt éppen “nem üzemelt”, ám így is fantasztikusak voltak a körben magasodó 50 méteres sziklafalak), este pedig zárókoncert, majd kétségbeesett küzdelem a záródni nem akaró bőröndökkel. (Az éjszaka persze megint rövidre sikeredett.)

Hétfőn irány Barcelona! Gaudi Sagrada Familiája osztatlan sikert aratott, majd lefényképeztük a várost a kikötő feletti magaslatról. Sétáltunk a Ramblákon, és énekeltünk a Szent Eulália katedrálisban (miután megvártuk, hogy egy angol kórus befejezze ott koradélutáni koncertjét). Késő este még arra is jutott időnk, hogy egy eltűnt útlevelet pótoltassunk a konzulátuson (ezúton is köszönjük a konzulátus munkatársainak éjszakai műszakját!), majd útra keltünk.

Kedden csak Nizzáig haladtunk, mert múlhatatlan szükségét éreztük annak, hogy néhány órára valódi nyaralókká válva a tengeri fürdőzésnek és a napozásnak adózzunk. Nem bántuk meg!

Szerdán délután érkeztünk haza. A mérleg: a busz kilométerórája szerint 4700 km, a táskákban sok tekercs előhívásra váró film, a díszdobozban a számunkra oly fontos trófea, negyvenhetünk lelkében pedig az a jóleső érzés, hogy érdemes volt hosszú hónapok munkája, hiszen szakmailag és emberileg is gazdagodtunk általa.

(Az Ad Libitum Kórus ezúton is köszönetet mond támogatóinak, akik lehetővé tették a részvételt a spanyolországi nemzetközi kórusversenyen: Baja Város Önkormányzata, Duna Kötöttárugyár, Lend-Hús Kft., Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés, Gemenc RT, Profi-Média Kft., Foto Reklámstúdió Kft.)

»»kép32K (a Cantonigros környéki hegyek)

»»kép46K (a sátortábor bejárata)

»»kép45K (a verseny helyszíne a környező hegyekkel)

»»kép48K (egy kis pihenés...)

»»kép43K (a koncertsátor)

»»kép52K (érik a II. helyezés...)

»»kép52K (a színpadon...)

»»kép46K (díjátadás)

»» kép56K (kórusunk Vic főterén)

»» kép61K (Sagrada Familia - Barcelona)

»» kép48K (Kilátás Barcelonára)

»» kép44K (Nizza - fürdés a tengerben)