Jelenlegi hely

Ad Libitum beszámoló

Amikor új év érkezik, az emberek visszafelé és előrefelé is tekintenek. Visszafelé tekintve értékelik az elmúlt eseményeket, azok sikerességét, előrefelé tekintve pedig tervezgetik a jövőt.

Most egy kis visszatekintés következik előző évünk végére. Kórusunk 2015-ben, az adventi időszakban háromszor lépett közönség elé (illetve – az első alkalommal „fölé”).

Karácsonyvárásunk gazdagnak bizonyult. Egyaránt gazdag volt munkában, felkészülésben és sikeres hangversenyekben, szereplésekben is.

Miután ősszel véget ért az immár hagyományossá vált, évente beköszöntő „operakorszak” az Ad Libitum életében, gőzerővel kezdtük meg a téli felkészülést.

Három fellépés várt ránk az idei év zárásaként.

2015. november 28-án egy szép múltra visszatekintő bajai hangversenysorozat, a Belvárosi Orgonaesték közreműködői lehettünk. Dr. Kosóczki Tamás orgonaművész, a sorozat alapítója és szervezője már többedik alkalommal hívta meg az Ad Libitum Kórust, tovább színesítve ezzel az orgonazene sokstílusú, sokszínű világát.

A november végi hangverseny orgonaművésze Dr. Finta Gergely volt, aki az evangélikus egyház zenéjében és a mai magyar orgonazenében, koncertéletben egyaránt jeles szerepet tölt be. Előadásában végigutazhattunk téren és időn egyaránt, Bach c-moll fantáziájától, a barokk muzsikától egészen a kortárs Cristoph Nogay korálfeldolgozásáig, mely a „Verleih uns Frieden” (Adj nekünk békét) címet viselte. Bach barokkjától a mai kor szaggatott-zaklatott, békevággyal teljes zenéjéig ívelt az est repertoárja, magában foglalva Kodály Prelúdiumát és az amerikai Stephen Webber korálfeldolgozásait is.

Az orgonadarabok közt két csokorba gyűjtve szólaltattunk meg kórusdarabokat. Diadalmas, ünnepélyes hangulatú kezdődarabjaink (Halmos László: Jubilate Deo és Thomas Weelkes: Hosanna c. műve) után Kodály közismert darabja, az Adventi ének következett, adventi csendességet, az ünnepi várakozás „türelmetlen türelmét” hordozva dallamaival, csendjeivel.

Második blokkunkban először két, Mária alakjához köthető darab hangzott el: Bach Magnificatjának – mely Mária hálaimáját dolgozza fel – „Sicut locutus est” c. tételét, egy ötszólamú fúgát énekeltük el. Majd az Úrangyala imádság modern feldolgozását: Franz Biebl művét, melyben a gregorián Úrangyala-sorok váltakoznak a hétszólamú Ave Mariával. Komoly kihívást jelentett számunkra az, hogy az orgona játszóasztala által kettédarabolt térben hogyan helyezkedjen el a hét szólam – de sikerült gyors és viszonylag halk helycserékkel megoldanunk e problémát. Ezt követően végrehajtottuk a templom karzatának statikai tesztelését is, amennyiben mérsékelt erővel bár, de követtük Branko Stark „Plaudite manibus” (Tapsoljatok a kezetekkel!) c. művének szöveges és kottabéli instrukcióit: nem csak a kezünket, hanem a lábunkat is felhasználtuk a darab alapjául szolgáló zsoltár ujjongó hangulatának kifejezésére.

Hangversenyünk szép sikerrel zárult, ráadás műként egy Ukrajnából származó ortodox Alleluját adtunk elő Dr. Finta Gergely orgonakíséretével. Szép bizonysága volt ez a mű is annak, miként kapcsol össze a zene távoli helyeket, különböző vallásokat, különböző nemzeteket a legnagyobb harmóniában.

A hangverseny után jó hangulatú pogácsázás-üdítőzés következett a plébánián, ezúton is köszönjük a kedves vendéglátást az est szervezőjének, Dr. Kosóczki Tamásnak és Binszki József plébános atyának!

A novemberi fellépésünk után megkezdődött a decemberi készületi folyamat; egyrészt a hagyományos karácsonyi koncertünkre, másrészt kaptunk egy megtisztelő felkérést: énekeljünk Baja Város Képviselő-testületének ünnepi ülésén. Arra emlékezve, hogy Baja városa 1696. december 24-én kapta meg a mezővárosi rangot I. Lipót császártól, városunk vezetése és képviselői karácsony előtt tartják meg ünnepi testületi ülésüket, ahol nem a város köznapjait szabályozó rendeletek vitája történik, hanem kitüntető címeket és díjakat kapnak mindazok, akik munkájukkal a város hírnevét öregbítették.

A díjazottak sorában ott voltak a bajai védőnők is, akik Baja város polgármestere kitüntető díját kapták. Ez kórusunk számára külön büszkeség, hiszen ketten is gazdagítják sorainkat, akik ezt a gyönyörű, ám sokszor nagyon fáradságos hivatást gyakorolják: Polgár Maja és Szekfűné Federer Erzsike - ezúton gratulálunk Nektek szívünk minden szeretetével, és köszönjük, hogy az időtökből jut még nekünk is!

Az ünnepi ülés kezdő hangjai nekünk jutottak: ünnephez illően a Himnusszal kezdődött az örömteli díjátadások, jutalmazások sora. Az ilyenkor szokásos évértékelő beszédek alatt próbahelyiségünkbe vonultunk vissza, röviden gyakoroltuk még az előadandó darabokat, megkaptuk az utolsó instrukciókat, aztán vártuk a hívást. Amikor a díjak átadásának sora odáig jutott, hogy várható volt az ünnepi műsor kezdete, elkezdtünk „felszivárogni” a karzatra, hogy a lent folyó eseményeket hirtelen zajongásunkkal, egy esetleges kapkodással ne zavarjuk. Így – bár sajnos lemaradtunk a védőnők (köztük Erzsike és Maja) – díjátadásáról, láthattuk a kitüntető díjak átadását és a díszpolgári cím kihirdetését, és hallhattuk Dr. Knáb Erzsébet, a legújabb díszpolgár köszönő szavait. John F. Kennedyt idézte: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem hogy mit tehetsz te a hazádért.” – hangzott el a beszéd vezérgondolataként.

Új díszpolgárunk gondolatai után elkezdődött az ünnepi műsor. Egy kellemes hangzású, tapsos-csettintős-dobbantós-ünneplős darabbal indítottunk (Lorenz Maierhofer: „Cantemus”), melynek latin szövege egyszerű üzenetet fogalmazott meg: 1. „Éljen a zene!” – 2. „Minden nemzet énekeljen!” – és mi teljesítettük, amit a szöveg üzent. Ha a darab hallgatói közül csak egy is – pusztán a zene hatására – azt érezte, hogy „Éljen a zene!”, már nem énekeltünk hiába. Ünnepi hangulatban folytattuk a műsort, itt is megszólaltatva Halmos László kórusművét, majd rövid programunk zárásaként Leonard Cohen közismert Hallelujáját énekeltük el egy kórustársunk (Virág Zsófi) „karácsonyizált” magyar szövegével.

Az ünnepi ülésen a védőnőink kitüntetésén kívül is történt örömteli esemény: az Axiál Kft. tulajdonos-ügyvezetőjét, Harsányiné dr. Fodor Gyöngyit „Baja városért” díjjal tüntették ki, aki a címmel járó pénzdíjat az Ad Libitum Kórusnak ajánlotta fel.

Köszönjük a nagylelkű felajánlást, igyekszünk legszebb hangjainkkal megszolgálni a belénk vetett bizalmat!

2015. december 19-én pedig eljött a legtöbb készülést igénylő éneklésünk, a Barátok templomának adventi lelkigyakorlatát lezáró koncert, melyet Dr. Kosóczki Tamással és a Liszt Ferenc Énekkarral közösen adtunk.

A kórusok műsorait orgonadarabok keretezték városunk orgonaművészének előadásában, külön-külön műsoraink után a két kórus közösen előadott művekkel ajándékozta meg a közönséget és egymást, majd a az összes jelenlévővel együtt varázsoltunk karácsonyi hangulatot a templom falai közé: két népének csendült fel a be- és átvezető művészi orgonaimprovizációk után.

Állandó zongorakísérőnk, alapító tagunk, Pethő Attila konferálta be az este műsorszámait ugyanazzal a szellemességgel és felkészültséggel, amelyet már megszokhatott az, aki az általa konferált programok rendszeres látogatója.

S hogy miből állt kórusunk műsora? Igyekeztünk változatos zenei és hangulati világot varázsolni a közönség számára. Nyolc művel készültünk… Ezek közül négyet elénekeltünk a Belvárosi templomban is, a november végi orgonahangversenyen, négyet pedig külön erre az ünnepi alkalomra tanultunk meg.

Ezek közül kettő nem a megszokott vegyeskari felállásban hangzott el: nyáron az Europa Cantaton nem csak élményeket, hanem kottákat is gyűjtöttünk, s ezek közül a művek közül egyet a fiúk, egyet a lányok énekeltek el. A fiúk a bordalos műhelyben tanult „Gaudete” c. dal karácsonyi, kevésbé világias változatát énekelték el, mi lányok pedig egy távol-keleti lánykar sikerdarabját adtuk elő, címe „Glorificamus Te” – egy modern dicsőítő darab, megtévesztő lezárásokkal. S bár Attila óva intette a közönséget attól, hogy azt higgye, ott van vége a darabnak, ahol úgy hallatszik, hogy vége lesz; a darab közepén mégis kaptunk tapsot – a közönség tetszése nem bírta kivárni a valódi lezárást. Kell-e ennél nagyobb elismerés egy kórusnak?

     

Még szeptemberben, a kórustáborban kezdtünk el tanulni egy spirituálét, mely az amerikai feketék euforikus hitvallása: „Tudom, hogy megváltott vagyok: az angyalok új nevet adtak nekem a Mennyben” – hirdette az angol szöveg. A dallam pedig életörömöt, boldogságot – s ez átragadt a közönségre is.

A spirituálét népzenei motívumokban bővelkedő feldolgozás követte: Kovács Nórinak, a Motiva Zenekar énekesnőjének „Altató” c. dala, melyben egyik legtehetségesebb kórustagunk, a Szüvellő Együttesből is ismert Majorcsics Emese énekelt szólót, gordonkán pedig Radva Luca kísérte énekünket.

Az Altató után feldúsult a kórus: megkétszereződtünk. Közénk álltak a Liszt Kórus tagjai is, hogy együtt énekeljük el Biebl hétszólamú művét (Ave Maria), majd Cohen Hallelujáját. Biebl művét Pethőné Kővári Andrea vezényelte, a közismert sláger pedig Makkai Gézáné vezényletével csendült fel.

Remekül sikerült hangversenyt és évet zárhattunk a Barátok templomának közönsége előtt az orgonaimprovizációval bevezetetett „Istengyermek, kit irgalmad…” és „Csordapásztorok, midőn Betlehemben…” kezdetű népénekekkel.

Az estét számunkra egy egyszerre jókedvű és meghitt pogácsás-üdítős vendéglátás követte a templom oratóriumában, ahol mód nyílt egymás karácsonyi köszöntésére, a hangverseny értékelésére, kötetlen beszélgetésre, az év méltó lezárására. Köszönet a finom falatokért Schindler Mátyás atyának, a Barátok temploma plébánosának!

Az ünnepeket a megérdemelt pihenéssel töltötte kórusunk – az idei évnek pedig sok szép tervvel indulunk neki. Szeretettel várjuk közönségünket az új esztendőben is – s ha valakiben kedv ébredt a kórusénekléshez: legyen társunk a dalban! A lehetőség minden énekelni szerető és tudó ember előtt nyitott!